“a nevetséges fizetések ellenére is szerettem” - Múzeumi Kilépő sorozat 4. rész
Számos cégnél a kilépésnél is készül interjú, hogy a szervezet felhasználhassa a távozó munkatárs tapasztalatait a fejlődésre. A "státuszváltás" apropóján a múzeumot elhagyó szakemberekkel készített anonim interjúkat közöljük az Open History blogján, míg a MúzeumOD blogján a vezető- és szervezetfejlesztési tanulságokat összegezzük.
10 év munkaviszony után felállni egy múzeumból komoly döntés, mostani válaszadónk “sok vívódás után” jutott erre öt évvel ezelőtt, és ahogy írja “máig nagyon sokat gondolok rá”.
Van itt egy generáció, van itt egy minta
A vezető felelőssége
A kilépés fő okának megfogalmazása: “torzóban maradt az integrációt mozgató eredeti elképzelés. Ez nagy csalódás volt, bár az utolsó utáni pillanatig hittem benne, hogy részese leszek egy nagy, nemzeti szintű sikertörténetnek” felveti a felsővezető felelősség kérdését. Vajon hány múzeumi alkalmazott van, aki ki van éhezve egy jó koncepcióra, egy határozott tervre, és vágyik a változásra (csendben - szemben a hangos kritikusokkal), és amikor megtorpan a megvalósítás, akkor a hit, és tulajdonképpen a vezetőbe vetett bizalom törik meg. Sokáig, évekig, végsőkig várni, ez tulajdonképpen egyenes út a kiégéshez.
A leírásból gyönyörűen kiolvasható, hogy a döntés, bár hátterében ott áll az anyagi megbecsülés hiánya, mégsem anyagi alapon született: “A megalázó fizetés sem tartóztatott ott, de azt sokáig nem éltem meg tragédiának, hogy lemondással jár muzeológusnak lenni, mert a hivatással járó élmények kárpótoltak.” Tudják-e, elhiszik-e és élik-e a mai múzeumvezetők, hogy a következetes eljárás, a tervek megvalósítása, a munkatársak támogatása ebben mekkora értéket képvisel, és hogy ez az érték képes kiegyenlíteni valamelyest az alacsony bérekből adódó elégedetlenséget?
Átrendeződés
10 év munkaviszony után felállni egy múzeumból komoly döntés, mostani válaszadónk “sok vívódás után” jutott erre öt évvel ezelőtt, és ahogy írja “máig nagyon sokat gondolok rá”.
Van itt egy generáció, van itt egy minta
Ők az X-esek, akik közül sokan még azzal az álommal indultak munkába friss pályakezdőként, hogy majd onnan mennek nyugdíjba, mert ők ezt látták a szüleiktől és nagyszüleiktől. Ez a minta már kiveszőben van, vannak, akik egészségesnek is tartják a váltást 5-8 évenként, mégis tudnunk kell, hogy vannak, még mindig vannak a múzeumokban is, akiket ez az álom vitt oda és tart ott. Itt van a költői kérdés velünk: hogy használjuk ezt az energiát?
Reményvesztettség
Válaszadónk esetében a jogviszonyváltás nem játszott szerepet, ugyanakkor megemlíti az évekkel ezelőtt elkezdődött létszámleépítéseket, aminek a következményei őt is érintették: ahogy kevesebb lett az ember, több lett a munka, gyakorlatilag halmozott munkakörben dolgozott. Elgondolkodtató, hogy a jogviszonyváltás kapcsán tapasztalt kilépések mennyire bénítják majd meg a múzeumok működését. Ha nincs belépő, honnan fogják pótolni a kiesett munkaerő-állományt? Hogyan rendeződnek át a feladatok és a szerepek? Mik lesznek az új prioritások?
Reményvesztettség vitte válaszadónkat a döntésre pontosan 5 évvel ezelőtt. A történet nem újkeletű, azonban a feltárása tartogat a mának is tanulságokat, mert tetszik, nem tetszik, nem sok változás történt a múzeumokban az elmúlt években.
Válaszadónk esetében a jogviszonyváltás nem játszott szerepet, ugyanakkor megemlíti az évekkel ezelőtt elkezdődött létszámleépítéseket, aminek a következményei őt is érintették: ahogy kevesebb lett az ember, több lett a munka, gyakorlatilag halmozott munkakörben dolgozott. Elgondolkodtató, hogy a jogviszonyváltás kapcsán tapasztalt kilépések mennyire bénítják majd meg a múzeumok működését. Ha nincs belépő, honnan fogják pótolni a kiesett munkaerő-állományt? Hogyan rendeződnek át a feladatok és a szerepek? Mik lesznek az új prioritások?
Reményvesztettség vitte válaszadónkat a döntésre pontosan 5 évvel ezelőtt. A történet nem újkeletű, azonban a feltárása tartogat a mának is tanulságokat, mert tetszik, nem tetszik, nem sok változás történt a múzeumokban az elmúlt években.
A vezető felelőssége
A kilépés fő okának megfogalmazása: “torzóban maradt az integrációt mozgató eredeti elképzelés. Ez nagy csalódás volt, bár az utolsó utáni pillanatig hittem benne, hogy részese leszek egy nagy, nemzeti szintű sikertörténetnek” felveti a felsővezető felelősség kérdését. Vajon hány múzeumi alkalmazott van, aki ki van éhezve egy jó koncepcióra, egy határozott tervre, és vágyik a változásra (csendben - szemben a hangos kritikusokkal), és amikor megtorpan a megvalósítás, akkor a hit, és tulajdonképpen a vezetőbe vetett bizalom törik meg. Sokáig, évekig, végsőkig várni, ez tulajdonképpen egyenes út a kiégéshez.
A leírásból gyönyörűen kiolvasható, hogy a döntés, bár hátterében ott áll az anyagi megbecsülés hiánya, mégsem anyagi alapon született: “A megalázó fizetés sem tartóztatott ott, de azt sokáig nem éltem meg tragédiának, hogy lemondással jár muzeológusnak lenni, mert a hivatással járó élmények kárpótoltak.” Tudják-e, elhiszik-e és élik-e a mai múzeumvezetők, hogy a következetes eljárás, a tervek megvalósítása, a munkatársak támogatása ebben mekkora értéket képvisel, és hogy ez az érték képes kiegyenlíteni valamelyest az alacsony bérekből adódó elégedetlenséget?
Átrendeződés
Válaszadónk még egy fontos hiányra is felhívja a figyelmet: a sok külső beavatkozás, a létszámleépítés, az új szakmák megjelenése, a jogviszonyváltás valódi integrációja a múzeumi szervezetekben és rendszerekben nem történt és úgy tűnik, nem történik meg - csak és kizárólag formális szinten. Az informális, az emberi minőséget, a szervezeti kultúrát érintő változás nem ment végbe. Ezek a szintek megrekednek az ellenállásban. Ahogy válaszadónk írja, “a muzeológusokkal kapcsolatos előítéletek (lekvárt főz a kutatónapján; teremőr diplomával; stb.) megtették a hatásukat, sokkal nagyobb erővel kellett volna kiállni ezek ellen, mert szép lassan elpusztították azt a múzeumi életet, amit a nevetséges fizetések ellenére is szerettem és felvállaltam.” A szervezetfejlesztés, a szervezet tudatos alakítása kétségkívül fontos alapja kell, hogy legyen a múzeumi működésnek.
A vezetőkről
A vezetőkről
A vezetőknek szóló tanácsok így aztán sokrétűen összegezhetőek:
Válaszolj Te is a kérdésekre ezen az űrlapon keresztül!
- törődjenek a változással, gondoskodjanak, hogy a szervezet minden szintjén végbemenjen a változás és a munkatársak komfortossá váljanak az új helyzettel
- vegyék figyelembe a munkatársak motivációit, és építsenek rájuk
- találjanak lehetőséget a differenciált bérezéshez, amikor az extra teljesítményért extra javadalmazást tudnak adni
- fejezzék ki elismerésüket a munkatársaknak
- álljanak bele vezetői szerepükbe, és ha bármi változik a kitűzött célok, a misszió kapcsán, kommunikálják a munkatársakkal, különben elveszik a kapcsolat és elveszik a munkatársak bizalma és lelkesedése!
Válaszolj Te is a kérdésekre ezen az űrlapon keresztül!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése