MúzeumOD BLOG

Párbeszédben - a múzeumi világ szereplői címmel indítottunk öt alkalmas, ingyenes műhelybeszélgetés-sorozatot 2022. október 4-én NKA-támogatással, az MLA (Múzeumok és Látogatók Alapítvány) szervezésében, az MKVM (Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum) együttműködésével. A sorozat január 10-én folytatódik. De lássuk csak: milyenek voltak az eddigi alkalmak? A sorozat keretében ez évben három alkalommal három különböző témát jártunk körbe és sokféle tapasztalatra tettünk szert Mácsai Ágnessel (Kulturális értékelés). Ebben a bejegyzésben összegezzük a legfőbb szervezési és emberi tapasztalatokat. Egy következő bejegyzést szánunk az eddigi beszélgetések tartalmi összegzésének. Szándékunk az, hogy a találkozások során kimondott gondolatokat és megélt élményeket mindazokkal megosszuk, akik nem voltak jelen, de érdeklődnek, érintettek vagy csak távolról figyelik a múzeumok sorsának alakulását.   Összegzésünket rendhagyó módon a szervezői élményekkel kezdjük, mert szeretnénk azt a ...

Eredetileg abból a kérdésből indultunk ki, hogy kinek az ügye a múzeum ügye, és nekünk mi dolgunk van velük? Bízunk abban, hogy az előző cikk olvasói elgondolkodtak azon, hogy hány érintett is lehet a múzeumok vonzáskörében. Ezúttal a mátrix első kvadránsával ismerkedünk meg, eljátszunk a gondolattal, hogy kik is tartozhatnak ide, és cselekvési javaslatokat fogalmazunk meg az olvasók számára. Az 1991. óta használt Mendelow-mátrix logikáját követve az alacsony hatalommal és alacsony érdekeltséggel bíró érintettek körét tárjuk fel a teljesség igénye nélkül, de a sokféleség megmutatásának és a legfőbb érintetti körök kiemelésének igényével. Az alacsony hatalmú és alacsony érdekeltségű szereplőkről leginkább mennyiségi, statisztikai adatok állnak rendelkezésre. Az mindenképp előrevivő, ha átlátjuk, hogy kik és milyen nagyságrendben tartoznak ide. Azt is érdemes megvizsgálni, hogy ezeket az érdekelteket szeretnénk-e érdekeltebbé, a működésünk iránt elkötelezettebbé tenni őket, a hatalm...

Ezúttal három olyan munkatárs válaszait publikáltuk, akik 3-7 éve dolgoznak múzeumban, legalább 10 éves munkatapasztalattal bírnak, azaz hozzávetőleg 33-45 év közöttiek, és mindhárman 31-70 fős múzeumi szervezetben mondtak fel. Ketten most, a jogviszonyváltás kapcsán, egyikük két évvel ezelőtt. Azaz így néz ki a helyzet, ha csak az első adatsorokat olvassuk el. A kilépés fő oka kapcsán leírtakból azonban kiderül, hogy ketten, akiket a szakmaiság vonzott a múzeumba, saját felmondásukról írnak, a harmadik válaszadó azonban nem a saját története miatt ragadott klaviatúrát, hanem öt másik kollegája történetét osztotta meg velünk, akik bevallása szerint hiányoznak, hiányozni fognak neki.  Vezetői szerep Rögtön szembetűnik, hogy mi történik itt: a saját történetek megosztása segítheti a válaszadót a kilépés, a körülmények, a változás feldolgozásában, míg mások történetének munkatársként kísérése szintén veszteség-feldolgozásért kiált! Vajon a munkahelyi vezető milyen teret biztosít ehhe...

Ezúttal egy igazán fiatal, 26 éves, Y generációs ex-munkatárs részletesen kifejtett gondolatait publikáljuk . Mindenképpen fontos kiemelni azt a nyitottságot és részletességet, amivel ír. Ezzel különösen nagy ajándékot ad nekünk, hiszen bepillantást enged abba, hogy mi zajlik egy mai fiatal fejében, hogyan hoz döntést, mit vár a múzeumtól, és mire érzékeny a felszín alatt . 4 hónap őrlődés - prok és kontrák Megtudjuk, hogy felmondását hosszú fontolgatás után adta be, ahogy írja “ négy hónapig őrlődtem reggeltől estig ”. Ez az eset 9 hónappal ezelőtt történt, egy 150 főnél nagyobb szervezetben, így döntését a jogviszonyváltás nem befolyásolta. Az azonban egyértelműen kijelenthető, hogy a négy hónap őrlődés tartós stressznek minősül, és ezzel ismét megidézi a kiégés, ez esetben a korai kiégés folyamatát. A leírtakból egy kollegiális konfliktushelyzet is kiolvasható, ami úgy tűnik, elmélyítette ezt a belső válságot. A múzeumi fizetés egy ilyen helyzetben pedig már nem tud korrigálni: “ A...

A közalkalmazotti törvény változása körüli, sajnálkozáson túlmutató diskurzusokban kivétel nélkül megjelent a változás igénye (csak nem így), az igény a munkahelyi teljesítmény menedzselésére, a munkatársak bevonására, a közös gondolkodásra. Korábban írtam már egy provokatív bejegyzést a munkatársi közösségek témában, ami Vercseg Ilona gondolatával zárult: „ Az a tény, hogy az emberek egymás közelségében élnek, még nem jelenti szükségszerűen azt, hogy közösséget alkotnak – a köztük lévő viszonyok, kapcsolatok és informális hálózataik teszik őket közösséggé...” Most innen folytatom. Ebben a bejegyzésben  összegzem a motiváció, a munkahelyi közösségek, és a munkatársi kívánságok témákban megélt találkozásaimat veletek , ugyanis az elmúlt félévben két nagyobb múzeumi konferencián találkozhattunk akár mi is, személyesen. A karantén pedig remek lehetőséget ad nekem is megállni, és megemészteni, összerendezni a találkozásaink során gyűjtött információt, amit most közkinccsé is...

Kiégés és egyéni felelősség a munkahelyi teljesítményért - lehetne az írás alcíme.  Főcímként pedig egy konferenciaelőadásom címét választottam. Októberben sok ember előtt a múzeológusi szakmában elsőként arról beszélhettem, hogy a munkatársakat mennyire érinti a kiégés és mivel lehet hatni a munkahelyi motiváltságukra. Az előadás után többen megszólítottak. Azóta személyes beszélgetésekben és más múzeumi fórumokon is azt tapasztalom, hogy a téma jelen van, benne van a múzeumi alkalmazottak gondolataiban és sóvárognak a pozitív elmozdulás felé. A közszféra talán díjnyertes lenne még magyar körökben is azzal kapcsolatban, hogy hibásokat keres, hogy a szereplői áldozatnak élik meg magukat, hogy az előre nem látható körülmények, köztük a folyton változó és kiszámíthatatlan fenntartói rendszer rabságában frusztrálódnak a munkatársak.  Független szakértőként fenntartom azt a jogot, hogy a helyzet állásáról ennyit idetegyek, ugyanakkor részletekbe már nem mennék, elsősorban a meg...