Tömegeket vonzó múzeum? De mi dolgunk a tömeggel? - az érintetti mátrixról 2.

Eredetileg abból a kérdésből indultunk ki, hogy kinek az ügye a múzeum ügye, és nekünk mi dolgunk van velük? Bízunk abban, hogy az előző cikk olvasói elgondolkodtak azon, hogy hány érintett is lehet a múzeumok vonzáskörében. Ezúttal a mátrix első kvadránsával ismerkedünk meg, eljátszunk a gondolattal, hogy kik is tartozhatnak ide, és cselekvési javaslatokat fogalmazunk meg az olvasók számára.

Az 1991. óta használt Mendelow-mátrix logikáját követve az alacsony hatalommal és alacsony érdekeltséggel bíró érintettek körét tárjuk fel a teljesség igénye nélkül, de a sokféleség megmutatásának és a legfőbb érintetti körök kiemelésének igényével.

Az alacsony hatalmú és alacsony érdekeltségű szereplőkről leginkább mennyiségi, statisztikai adatok állnak rendelkezésre. Az mindenképp előrevivő, ha átlátjuk, hogy kik és milyen nagyságrendben tartoznak ide. Azt is érdemes megvizsgálni, hogy ezeket az érdekelteket szeretnénk-e érdekeltebbé, a működésünk iránt elkötelezettebbé tenni őket, a hatalmukra vonatkozóan ugyanis nagy valószínűséggel nincs ráhatásunk.

Nézzük, nekünk kik jutottak eszünkbe, és mi hogy tartanánk nyitva feléjük a kapukat:

• tematikusan kapcsolódó civil szervezetek, mert témájukban kapcsolódnak, ám ezen túl nem igazán működnek szorosan együtt a múzeummal, ugyanakkor elképzelhető, hogy azonos vagy hasonló pénzügyi forrásokból táplálkoznak, a finanszírozási kérdésekre való ráhatásuk nem jelentős. (2020-ban hazánkban 60.673 nonprofit szervezetet tartanak számon, - közülük kulturális területen 9833 aktív, , ezen túl 7.856 non-profit szervezet az oktatás területén tevékenykedik, hogy a múzeumok működése szempontjából két legjelentősebb területet emeljük ki.
• Azt javasoljuk, hogy a témánk, működésünk vagy lokalitás miatt jelentős civil szervezetekkel építsünk tudatos kapcsolatot, mutassunk nyitottságot, de kölcsönös érdeklődés hiányában ne fektessünk túl sok energiát a kapcsolatba. Érdemes azonban őket a levelezőlistánkon tartani, alkalmanként a vezetőiket tájékoztatni, tájékozódni a hírekből az ő működési irányaikról.

• releváns pályázatok kiírói, mert a kiíró szervek az erőforráselosztás környezetét biztosítják ugyan, de a szempontrendszer alakítására, a döntések meghozatalára általában nincs ráhatásuk (csak néhány véleményvezérnek, döntéshozónak, őket emiatt nem ide soroljuk, hanem a magasabb hatalommal rendelkezők körébe).
• Tájékozódjunk a szempontrendszer kialakításának hátteréről, és adjunk tájékoztatást működési irányainkról.

• más kulturális intézmények, más múzeumok (2020-ban 676 múzeum működött az országban!) - legtöbbször kiállítások közötti áthallás kapcsán élhetjük meg, hogy kulturális intézmények kibontják a kapcsolatukban rejlő lehetőségeket. Kiváló példa erre, amikor 2016/2017-ben a Szépművészeti Múzeum, a Kogart és a Krakkói Nemzeti Múzeum összefogott A magyar festészet aranykora című kiállítás erejéig. Ehhez a kvadránshoz tartozik az is, amikor óvatosan körültekintünk stratégiai irányaink kijelölésekor, hogy mik azok a lehetőségek a múzeumi, kulturális világban, amelyek még nem “foglaltak” például egy kultúrstratégiai intézmény által.
• Ha röviden összefoglalnánk javaslatainkat, akkor az így szólhat: járjunk nyitott szemmel, működésünk legfőbb irányait, céljait hirdetve, és kezeljük nyitottan az együttműködési lehetőségeket. Ez az egyik olyan elmozdulási terület, ami nemcsak a múzeumi világban, hanem a világban általában egyre nyilvánvalóbbá válik: többen többre megyünk.

• fásult/kilépést fontolgató alkalmazottak (a Múzeumok Ma 2020 kutatás eredményei szerint a munkatársak kb. 15%-a tartozik ide, ez a szektorra vonatkozóan kb. 1000 főt jelent) - látszólag nincs nagy hatásuk a múzeum működésére, azonban jelentősen hátráltatni tudják a munkafolyamatokat, ronthatják a múzeum jó hírét, és lassan, de biztosan rombolhatják a munkahelyi légkört, hiszen ki akar olyan munkahelyen dolgozni, ahol a körülötte lévők lépten-nyomon megkérdőjelezik egy feladat célját, lehetséges sikerességét.
• Ezen munkavállalói állomány megfontolt kezelése komoly HR-s kihívás, amire a legtöbb múzeum nincsen felkészülve megfelelő szakemberek hiányában. Mi leginkább a “lassez faire” vezetést látjuk érvényesülni, ami következmények nélküli rendszerek kialakulásához vezet, és ezáltal az általános munkamorál romlik. A mi javaslatunk az, hogy tartsuk szemünket ezeken a munkatársakon, igyekezzünk őket bevonni a stratégiánkat szolgáló munkacsoportok működésébe, támogassuk a vezetőiket a velük szembeni határozott és egyúttal odafigyelő fellépésben, gyűjtsünk információt motivációik, igényeik alakulásáról, és legyünk következetesek a szabályok kialakításában. További hatásos eszköz lehet, hogy ha egy vezető az elkötelezett munkatársak (akár hosszas) kiemelésével érzékelteti a munkatársi közeg számára, hogy kiknek a munkájára tud számítani valóban.

• alkalomszerű social media követők - a Digital 2021: Hungary felmérés alapján a magyarok 83%-a volt internet felhasználó és 73,5%-a közösségi média felhasználó is, ami nagyjából 7 millió embert jelent. A közösségi média felhasználók száma folyamatosan emelkedik, ezért sem lehet ezt az elérési módot kiiktatni a tervezési folyamatainkból. Az adatok alapján minden korcsoport elérhető a social media felületeken, leginkább a 25-34 évesek és legkevésbé a 13-17 éves korosztály. A közösségi média lehetőséget teremt arra, hogy a periférián működő múzeumok is bemutatkozási lehetőséget, ismertséget kapjanak és közösséget építhessenek, ahogy ezt tette például a sátoraljaújhelyi Kazinczy Múzeum is egy több éves munka során.
• A közösségi média jelenlétet is tervezni kell, ahogy minden máshoz, a sikeres kampányok megvalósításához is háttértudás szükséges. Az alkalomszerű social media követőktől a legtöbb, amit kaphatunk az egy-egy lájk, kivételes esetekben egy-egy komment. Ahhoz, hogy belőlük látogatóink legyenek a múzeumban vagy virtuális kiállításokban, azt érdemes végiggondolni, hogy hogy tudunk több éven keresztül kitartással, türelemmel és kreativitással építkezni. A közösségi média nem csodaszer, de mindenképpen segítséget nyújthat a látogatói bázis építésében.

• alkalomszerű hazai látogatók - jelenleg országos szinten nem rendelkezünk olyan statisztikával, amely megmondaná nekünk, hogy a látogatók hány százaléka számít alkalmi látogatónak. Valójában még olyan terminológiánk sincs, hogy hány látogatástól számít valaki rendszeres látogatónak. Az intézményeknek érdemes saját maguk számára meghatározni, hogy mit értenek a két meghatározás alatt és aztán az alkalomszerű és a rendszeres látogatók arányát felmérni, hiszen a kétféle csoport eltérő kommunikációs megoldásokat igényel.
• Az alkalomszerű látogatónk nem elkötelezett irányunkban, csak akkor lép velünk kapcsolatba, ha igazán magáénak érzi az üzenetünket. Leginkább maga a látogatás a legfőbb lehetőségünk az ő megszólítására, megkérdezésére, bevonására. Ekkor tudjuk megmutatni, hogy sokkal több mindent tud a múzeum számára nyújtani, mint amire számított. A látogatói élménybe való befektetés valójában az ismételt látogatásokban, és a jövőn, az intézményünkben elköltött forintokban térül meg. Az egyszeri látogatókat visszatérő látogatókká tenni sok átgondoltságot, az összefüggések feltérképezését és kiaknázását jelenti. Szánunk-e erre időt, energiát? Úgyis mondhatnánk, hogy belekezdünk-e a múzeumi látogatók közösségépítésébe, ami abból a szempontból kockázatos befektetés, hogy nem tudjuk, hogy mikor és milyen formában térül majd meg.
  Mit nyerhetünk egy ilyen folyamat során? Lehet egy olyan látogatói bázisunk, akiket könnyen, célzottan elérhetünk, cselekvésre tudjuk őket ösztönözni (pl. kiállításokon, programokon való megjelenés, ajánlás, kiállítás létrehozásában részvétel, támogatás stb.).

• külföldi látogatók - Magyarországon 2020-ban a külföldi múzeumi látogatók aránya nagyjából 10% volt (430 436 fő) a teljes látogatószámhoz viszonyítva, 2019-ben ez az arány még 25% körüli volt. Kevés olyan intézményt tudnánk mondani, akinek egy-egy kiállítása miatt külföldiek nagy arányban érkeznének hozzánk, vagy akiknek a látogatóközönsége főleg külföldiekből áll. Az ő elérésükhöz olyan kuriózumot szükséges nyújtanunk, amit máshol nem kaphatnak meg,.
• A külföldi látogatók jellemzően sohasem lesznek a rendszeres látogatóink vagy rajongóink, ők megmaradnak az alkalomszerű látogatói kategóriákban. Amire lehetőségünk van, hogy erőforrásainkhoz mérten az utazásukkal kapcsolatos tájékozódás során megszólítsuk őket, illetve, hogy ha ellátogatnak hozzánk, akkor felkészülve várjuk a külföldi látogatókat is (pl.: többnyelvű feliratok, audioguide, mobil applikáció, idegennyelvű kiadványok stb.). Amiben ők az intézmény segítségére lehetnek, az az, hogy ajánlanak minket barátaiknak, ismerőseiknek, akik egy következő utazás alkalmával szintén meglátogatnak majd minket.

• helyi lakosok - minden múzeum meghatározó körülménye, hogy hol működik. Nem mindegy, hogy hányan laknak egy adott településen, milyen a megközelíthetősége, milyen az infrasruktúra. A helyi lakosokkal való kapcsolat sokféle lehet, a teljesen semlegestől a teljesen bevonódottakig. Az intézménynek már a küldetése során meg kell határoznia, hogy milyen célokért akar dolgozni és, hogy ebben a folyamatban a helyieknek milyen szerepet szánnak. Egy példa a helyi lakosokkal folytatott szoros együttműködésre a Liverpool Museum eddigi működése. Nekik elsősorban a liverpooli és a régióban élő emberekkel van kapcsolatuk és küldetésüknek tartják, hogy az emberek megértsék azt, hogy a múzeumi szolgáltatások az ő szolgáltatásaik, minden helyihez és nem csak egy exkluzív csoporthoz szeretnének szólni. Az inkluzív és demokratikus múzeumban hisznek, amely hatással van az emberek életére, kiállított gyűjteményeik több darabja a helyiek felajánlásából került a múzeumba, ami a helyiek bevonódását, kötődését nagyban erősíti.
• Gondoljuk végig, hogy a helyi lakosokat milyen mélységig szeretnénk bevonni a munkánkba. Fontos itt különbséget tenni a megkérdezés és a döntésbe való bevonás között. Az előbbi információgyűjtés, és jellemzően a valós társadalmi konzultáció alapeszköze, míg a döntéshozatal a múzeum által meghatározott szakmai szempontok szerint, lehetőleg a külvilág számára is transzparensen zajlik. Ha szeretnénk, hogy a helyiek azt érezzék, hogy ez az ő múzeumuk, tegyük az intézményünket befogadóvá, amennyire lehetséges. Kérdezzük és figyeljük meg, hogy mi számukra az érték és segítsük őket ennek a gyarapításában, terjesztésében. Amit nyerhetünk egy ilyen folyamat során az az, hogy egy elkötelezett közösség ragaszkodni fog a múzeumhoz, és láthatóvá válik, hogy milyen hatásokat érünk el az emberek életében.

• kutatóhelyek - által kezdeményezett felmérések, tanulmányok során lehetőség nyílik az intézmény számára a részvételre a közös munkában. Ezek lehetnek országos szintű felmérések, mint a már említett Múzeumok Ma 2020 is volt vagy egy-egy részterületet érintőek is. Alapvetően Magyarországon alig készül országos szinten is reprezentatív múzeumi kutatás és sok terület nem is jelenik meg az ilyen munkákban. Ez elég nagy hiányosság, hiszen ilyen felmérések elvégzésére az intézmények nagy többségének soha nem nyílik lehetősége, viszont a kapott adatokat minden múzeum fel tudná használni a tervezési folyamatai során.

Amit tehetünk, hogy ha felkérést kapunk egy kutatásban való részvételre, akkor mérlegeljük, hogy az adott témában mi érintettek vagyunk-e. Ha igen, akkor vegyünk részt és vegyük komolyan ezt a fajta munkát, valid adatokat szolgáltassunk, mert csak akkor kapunk majd vissza olyan eredményeket, amelyeket tényleg használni tudunk a jövőben.

Mit dolgunk van tehát ezzel az érdekelti csoporttal?

A legtömörebb javaslatunk ez: folyamatos, rendszeres, de a többi kvadránshoz képest ne túl gyakori kommunikációt tartsunk fenn ezzel a célcsoporttal. Ha ettől eltérünk, tegyük fel magunknak a kérdést, és legyünk szigorúak: mi is a szándékunk azzal, hogy valakikkel sokkal többet kommunikálunk, akik ide tartoznak? Mi a legjobb reményünk az ebbe befektetett energia megtérülését illetően?
Az egyes érintettekkel kapcsolatban azt érdemes végiggondolni, hogy mennyi energiabefektetés szükséges ahhoz, hogy a magasabb érdekeltségi kvadránsba mozdítsuk őket. Nincs arra képlet vagy egy mindenki számára rendelkezésre álló forgatókönyv, ami megmondja, hogy mennyi erőforrás kell ehhez. Munka lesz, ez nem vitás. Azt érdemes mérlegelni a jelenlegi helyzetünk alapján, hogy ezt a befektetést most meg tudjuk-e tenni és ha meg is tudjuk tenni, akkor ez lesz-e a legjobb hasznosulása az erőforrásainknak?

Te mit tennél hozzá?

Mi az, amit már csináltok?

A következő alkalommal egy újabb kvadránst vizsgálunk meg, hogy egyre teljesebb képet kaphassunk a múzeumok érintettjeiről. Addig is várjuk a saját példáitokat, kérdéseiteket a info@muzeumod.hu vagy agnes@kulturalisertekeles.hu email címekre.

Ágnes és Izabella