MúzeumOD BLOG

A ma publikált három válasz között legalább annyi különbözőség van, mint hasonlóság, egy dolog azonban egyértelműen összeköti válaszadóinkat: egy hónappal ezelőtt mondtak fel, azaz egyértelműen a jogviszonyváltási folyamat utolsó etapjában, az ajánlatadási és szerződéskötési szakaszban (merthogy a törvény több, időben is különálló lépésben határozta meg a jogviszonyváltás folyamatát). Ami még közös, hogy mindhárman hamar döntötték el, hogy váltani fognak, a COVID, a home office, majd a jogviszonyváltásba torkolló időszak során érett meg bennük a döntés. Kik mondtak fel a jogviszonyváltás során? Válaszadóinkból kiindulva az X generáció tagjai, a most 40-55 évesek azok, akik legalább egy évtizede dolgoznak múzeumban, illetve az Y generáció tagjai, akik most 25-39 évesek, és közel egy évtizede múzeumban dolgoznak. Annyi bizonyos, hogy a múzeumi világot ismerik, hosszú időt töltöttek el itt alkalmazottként, jellemzően ebben a szférában szerezték első munkatapasztalatukat 150 főnél nagyobb

Meglepőnek mondanánk, azonban tovább megyek: mindenképpen figyelemfelhívó, hogy egy 40 év alatti pályaelhagyó múzeumi munkatárs így búcsúzik a múzeumi munkától: “ elfáradtam, talán ki is égtem ”. Válaszadónk soraiból kiderül, hogy 12 éve része a munka világának, aminek java részét, 11 évet, múzeumban töltött. Egy 150 főnél több munkatárssal dolgozó szervezetben állt fel másfél évvel ezelőtt. Mit jelent kiégni? Hogy mi volt a fő oka? A motiváció csökkenéséről szólnak a sorai, ha figyelmesen olvassuk, és elhisszük, amit ír (márpedig miért ne hinnénk el), akkor egészen pontos helyzetképet is ad a felmondás körüli állapotáról: “ Azt vettem észre, hogy már messze nem olyan motiváltan fogadom a helyzeteket, feladatokat, mint korábban, sőt, egyre több feszültséget éreztem (ami korábban is előfordult időszakosan, de kilépés előtt már úgy éreztem, fáradt vagyok és ezt már nem akarom megoldani). Elfáradtam, talán ki is égtem. ”  A növekvő feszültség, a lelkesedés eltűnése, a fásultság vagy fára

Az itt összeválogatott interjúk olyan benyomást keltenek, mintha három nagyon különböző hátterű, nagyon különböző körülmények miatt pályát váltó volt múzeumi munkatárs virtuális beszélgetésébe pillantanánk be. Önmagában ez a válogatás is felvillantja azt a sokszínűséget, sokféleséget, amit a múzeumi szakma képvisel. Ez a válogatás tartalmilag is azt üzeni, hogy “az alkalmazott is ember”. Három válaszadónkról a következőt tudjuk: A, egy 55 év feletti, szinte a teljes munkatapasztalatát, egészen pontosan 36-ból 33 évnyit múzeumi területen szerezte, és 8 hónapja egy 31-70 fős múzeumból állt fel összesen 3 év (!) gondolkodás után, mert elégedetlen volt előmenetelével és a megbecsülés mértékével. Első kérdésként felmerül bennem, hogy vajon ebben a három évben mennyi őszinte párbeszéd zajlott le munkatárs és vezető között? B, 2 év munkatapasztalattal a frissen végzettek közé tartozó, ebből az első egy évet múzeumban dolgozó, pont egy évvel ezelőtt egy 11-30 fős, kislétszámú, szinte baráti

Számos cégnél a kilépésnél is készül interjú, hogy a szervezet felhasználhassa a távozó munkatárs tapasztalatait a fejlődésre. A "státuszváltás" apropóján a múzeumot elhagyó szakemberekkel készített anonim interjúkat közöljük az Open History blogján , míg a MúzeumOD blogján a vezető- és szervezetfejlesztési tanulságokat összegezzük. 10 év munkaviszony után felállni egy múzeumból komoly döntés, mostani válaszadónk “ sok vívódás után ” jutott erre öt évvel ezelőtt, és ahogy írja “ máig nagyon sokat gondolok rá ”. Van itt egy generáció, van itt egy minta Ők az X-esek, akik közül sokan még azzal az álommal indultak munkába friss pályakezdőként, hogy majd onnan mennek nyugdíjba, mert ők ezt látták a szüleiktől és nagyszüleiktől. Ez a minta már kiveszőben van, vannak, akik egészségesnek is tartják a váltást 5-8 évenként, mégis tudnunk kell, hogy vannak, még mindig vannak a múzeumokban is, akiket ez az álom vitt oda és tart ott. Itt van a költői kérdés velünk: hogy használjuk ezt

Számos cégnél a kilépésnél is készül interjú, hogy a szervezet felhasználhassa a távozó munkatárs tapasztalatait a fejlődésre. A "státuszváltás" apropóján a múzeumot elhagyó szakemberekkel készített anonim interjúkat közöljük az  Open History blogján , míg a MúzeumOD  blogján a vezető- és szervezetfejlesztési tanulságokat összegezzük.  Ha elolvassuk az itt publikált 3 rövid választ, látható, hogy az X és Y generáció tagjai is képviseltetik magukat, 11-30 fős és 150-nél több alkalmazottat számláló munkatársat is foglalkoztató múzeumból álltak fel, pár hónapja, vagy másfél éve. Miben hasonlóak? Mindhárman több mint 5 évet dolgoztak múzeumban, és munkatapasztalataik legalább felét a múzeumi munka teszi ki. Mindhárman elkeseredtek, a helyzetük, a munkájuk ellehetetlenülését élték meg: egzisztenciálisan, szakmailag - a szervezeten belüli helyzetből adódóan és a fenntartóval kialakult reménytelen helyzet okán. Amikor a jogviszonyváltás híre megérkezett, két válaszadónk döntött úg

Számos cégnél a kilépésnél is készül interjú, hogy a szervezet felhasználhassa a távozó munkatárs tapasztalatait a fejlődésre. A "státuszváltás" apropóján a múzeumot elhagyó szakemberekkel készített anonim interjúkat közöljük az  Open History blogján , míg a MúzeumOD  blogján a vezető- és szervezetfejlesztési tanulságokat összegezzük.  Jelen múzeumi kilépőnk egy 25-39 közötti volt múzeumi munkatárs, aki 3 hónapja mondott fel egy 150 főnél több munkatársat számláló szervezetnél, és összesen 5 év munkatapasztalatából 2 kötődik a múzeumi világhoz, ahogy mondja, “a munkámban rejlő sokszínűség keserűséggé változott”. Motiváció Ha csak átsiklunk a válaszain, akkor egy dolog rögzülhet bennünk: a múzeumi fizetések alacsonyak, és egy pályakezdő számára nem jelenthetnek biztos megélhetést. Válaszadónk azonban feltárja azt is, hogy milyen tudatosodási folyamaton ment keresztül , amelynek során ő maga fogalmazta meg az alacsony béren túl a kilépés alábbi okait: “A megbecsültség és a mun

Számos cégnél a kilépésnél is készül interjú, hogy a szervezet felhasználhassa a távozó munkatárs tapasztalatait a fejlődésre. A "státuszváltás" apropóján a múzeumot elhagyó szakemberekkel készített anonim interjúkat közöljük az Open History blogján , míg a MúzeumOD  blogján a vezető- és szervezetfejlesztési tanulságokat összegezzük. Az első publikált válaszból azt a mondatot emeltük ki címként, ami mindkettőnk számára a legerősebb volt: "A múzeum is csak egy munkahely". Alább az első közzétett interjú kapcsán fogalmazunk meg néhány megállapítást és jövőbe mutató kérdést. Figyelembe veszi-e a múzeum a munkatársak kíváncsiságát, igényeit a munkakörök kialakításánál? Jelen válaszadó, az Y generáció tagjaként arról számol be, hogy sok évet fektetett egy múzeumhoz kötődő szakma kitanulásába, és őszinte érdeklődéssel fordult a hivatás gyakorlása felé, azonban a múzeumi szervezetben eltöltött 2,5 év az önfeladás felé tolta el, és a bérezésen túl a szakmai lehetőségek szű