“Elfáradtam, talán ki is égtem” - Múzeumi Kilépő sorozat 6. rész

Meglepőnek mondanánk, azonban tovább megyek: mindenképpen figyelemfelhívó, hogy egy 40 év alatti pályaelhagyó múzeumi munkatárs így búcsúzik a múzeumi munkától: “elfáradtam, talán ki is égtem”. Válaszadónk soraiból kiderül, hogy 12 éve része a munka világának, aminek java részét, 11 évet, múzeumban töltött. Egy 150 főnél több munkatárssal dolgozó szervezetben állt fel másfél évvel ezelőtt.

Mit jelent kiégni?

Hogy mi volt a fő oka? A motiváció csökkenéséről szólnak a sorai, ha figyelmesen olvassuk, és elhisszük, amit ír (márpedig miért ne hinnénk el), akkor egészen pontos helyzetképet is ad a felmondás körüli állapotáról: “Azt vettem észre, hogy már messze nem olyan motiváltan fogadom a helyzeteket, feladatokat, mint korábban, sőt, egyre több feszültséget éreztem (ami korábban is előfordult időszakosan, de kilépés előtt már úgy éreztem, fáradt vagyok és ezt már nem akarom megoldani). Elfáradtam, talán ki is égtem.” 

A növekvő feszültség, a lelkesedés eltűnése, a fásultság vagy fáradtság megélése klasszikusan a kiégés tünete, különösen ha hosszabb távon fennállnak. Miközben kínzóan hiányzik az öröm és elégedettség élménye, valami olyat keresünk, ami ezt az űrt betölteni képes. Így történt ez az ő esetében is: “Hozzá tartozik, hogy az elmúlt évek alatt a nagyvárosi létet is egyre inkább vágytam visszacserélni a vidékre és kilépés után egy vidéki múzeumban, kicsit más munkakörben helyezkedtem el.” Egy olyan személyről van itt szó, aki képes volt változást létrehozni az életében, és tenni a fáradtság érzése ellen. Márpedig nem sok ilyen van a múzeumi közegben. Aki marad, gyakran az elégedetlenkedők táborát és a szervezetben keletkező destruktív energiát gyarapítja azáltal, hogy létrehozza maga körül azt a közeget, vagy rátalál, ahol ennek az elégedetlenségnek a nyomán megélheti a közösségélményt és voltaképpen a figyelmet, amit sem magának nem tud adni, sem a szervezet nem biztosítja. Vajon észleli-e ezt a szervezet? Vajon tudatossá válhat mindez egy olyan szervezetben, ahol mint a válasz további részeiből kiderül, hiányzik a HR szemlélet, azaz hiányzik az a felfogás, hogy emberi erőforrásból gazdálkodunk és hozzuk létre teljesítményeinket?

A kiégésről múzeumi területen bővebben ebben a kutatási beszámolóban olvashatsz.

Ez a felmondás a jogviszonyváltást megelőző időszakban történt, a döntés meghozatala néhány hónapot tartott, ami egyszerre utalhat a mérlegelés nehézségére a menni vagy maradni között, illetve az új körülmények kialakításának időigényére. A válaszból ez nem derül ki egyértelműen.

Üzenet valakitől, akit eredetileg nem a múzeum vonzott

A válaszadó további sorai azért különösen izgalmasak, mert állítása szerint a múzeum maga sosem vonzotta, “mérsékelt múzeumba járó” volt, a munkakör vonzotta. Azaz múzeumi közegben talált egy olyan munkát, ami vonzó volt számára annyira, hogy itt maradjon, hogy megszeresse ezt a közeget, és a felmondást követően is múzeumba menjen dolgozni, hasonló munkakörbe.

Válaszadónk hangja lehetne bármely, múzeumból felálló munkatárs hangja, aki eredendően nem vágyott múzeumba dolgozni, mégis ide került. Lehetne ő egy múzeumpedagógus, lehetne tárlatvezető, lehetne grafikus, lehetne közönségszolgálati vagy kommunikációs munkatárs, de lehetne technikus, üzemeltetési vagy éppen gazdasági szakember. A válaszból ez nem derül ki. Az azonban igen, hogy az érintett munkakör nem múzeumhoz kötődik. És ez az, ami miatt különösen érdemes erre a válaszra jól figyelni mindenkinek, aki szeretne olyan munkatársakat a múzeumba vonzani és megtartani, akik egyébként másutt is boldogulhatnának a munkaerőpiacon.

Íme egy összesítés, ami a számára fontos (lenne):

• HR szemlélet - törődjenek a munkatársakkal
• legyen érdekes, izgalmas a munkakör
• érthető, de dinamikusan változó keretek
• kiszámíthatóság

Mit tegyen a tarsolyába, aki ma múzeumba szegődik?

Szerinte türelmet, türelmet, türelmet és nyugalmat - a csigalassúsággal történő újítások, az akadályhalmok megmászása, a keretekbe való beleütközés és a kiszámíthatatlanság elviselésére.

Számos cégnél a kilépésnél is készül interjú, hogy a szervezet felhasználhassa a távozó munkatárs tapasztalatait a fejlődésre. A "státuszváltás" apropóján a múzeumot elhagyó szakemberekkel készített anonim interjúkat közöljük az Open History blogján, míg a MúzeumOD blogján a vezető- és szervezetfejlesztési tanulságokat összegezzük.

Te is kiléptél a múzeumból, vagy ismersz olyat, aki nemrég hagyta ott múzeumi munkahelyét?Válaszolj Te is a kérdésekre 2021. január 11-ig ezen az űrlapon keresztül!