“a rendszer csak kihasználja és bedarálja” - Múzeumi Kilépő sorozat 11. rész

Ezúttal három olyan munkatárs válaszait publikáltuk, akik 3-7 éve dolgoznak múzeumban, legalább 10 éves munkatapasztalattal bírnak, azaz hozzávetőleg 33-45 év közöttiek, és mindhárman 31-70 fős múzeumi szervezetben mondtak fel. Ketten most, a jogviszonyváltás kapcsán, egyikük két évvel ezelőtt. Azaz így néz ki a helyzet, ha csak az első adatsorokat olvassuk el. A kilépés fő oka kapcsán leírtakból azonban kiderül, hogy ketten, akiket a szakmaiság vonzott a múzeumba, saját felmondásukról írnak, a harmadik válaszadó azonban nem a saját története miatt ragadott klaviatúrát, hanem öt másik kollegája történetét osztotta meg velünk, akik bevallása szerint hiányoznak, hiányozni fognak neki. 

Vezetői szerep

Rögtön szembetűnik, hogy mi történik itt: a saját történetek megosztása segítheti a válaszadót a kilépés, a körülmények, a változás feldolgozásában, míg mások történetének munkatársként kísérése szintén veszteség-feldolgozásért kiált! Vajon a munkahelyi vezető milyen teret biztosít ehhez? Van-e fórum, ahol a munkatársak elmondhatják, hogy hogyan tovább?

A magukról nyilatkozó kollegák ismét a vezetői hozzáállást, a vezetés szakmai alkalmatlanságát emelik ki, mint fő kilépési okot. Az öt másik munkatárs esetén az egyoldalúság kategóriáját olvasva felmerül a kérdés: Vajon volt-e egyeztetés, kommunikáció, párbeszéd a vezetővel?

A vezetőknek szóló tanácsok is egy irányba mutatnak: a munkatársak és a vezetők közötti kapcsolat felé:

• bevonni a dolgozókat a múzeum ügyeibe, együtt gondolkodás
• meghallgatni a munkatársakat
• bizalom a kollegákban
• tisztelet a kollegák tudása és tapasztalata iránt

Felmondok. Mennyi ideig tart ide eljutni?

Hat hónap, egy év, sokadik projekt…. gyötrődés, őrlődés, félbehagyott projektek, szívfájdalom nélkül felmondani. Az érzelmek központi elemmé válnak ezekben a válaszokban. Megtudjuk, hogy a jogviszonyváltás, ha mostani döntésről volt szó, katalizátorként működött: rásegített a kilépésre, más lehetőségeket nyitott meg.

Tanácsok frissen múzeumba bekerült munkatársaknak

A válaszok inkább lehangolóak, mégis megpróbáljuk a lehetetlent: kihangosítani azt, ami valódi jó eszköz a tarsolyban:

• az elhivatottság. Igen, ennek a szakmának szükséges van elhivatott szakemberekre, akik múzeumban szeretnének dolgozni.
• a kitartás. Igen, a boldoguláshoz jól jön majd a személyes felelősségvállalás a saját boldogulásért, a kreatív kezdeményezés.
• a magabiztosság és a türelem. Ha kezdetben nagy magabiztossággal érkezik valaki múzeumba, az csak jól jöhet, hiszen ahhoz, hogy it is megérkezzen az elismerés és megbecsülés, arra várni kell. Jó, ha van erre az időszakra muníció.

Számos cégnél a kilépésnél is készül interjú, hogy a szervezet felhasználhassa a távozó munkatárs tapasztalatait a fejlődésre. A "státuszváltás" apropóján a múzeumot elhagyó szakemberekkel készített anonim interjúkat közöljük az Open History blogján, míg a MúzeumOD blogján a vezető- és szervezetfejlesztési tanulságokat összegezzük.

Te is kiléptél a múzeumból, vagy ismersz olyat, aki nemrég hagyta ott múzeumi munkahelyét?

Válaszolj Te is a kérdésekre ezen az űrlapon keresztül!