“A múzeum dolgozói "ették" egymást” - Múzeumi Kilépő sorozat 9. rész

Mostani válaszadóink között több hasonlóság is van: mindhárman 40-55 év közötti munkatársak, a munkatapasztalatuk hossza alapján becsülve 38-50 közötti személyek, azaz az X generáció tagjai. Mindhárman hosszú ideje, 6-13 éve dolgoztak múzeumban, amikor az elmúlt 1-3 hónapban felmondtak. Mindhárman úgy nyilatkoztak, hogy a jogviszonyváltás elősegítette meghozniuk azt a döntést, hogy kilépnek. Más területen szerzett munkatapasztalatuk változó: 2-20 év között mozog. Egyikük egy 150 főnél nagyobb stábbal bíró múzeumi szervezettől, két másik válaszadónk pedig egy-egy 11-30 fős szervezettől vett búcsút. Válaszadóink a múzeumszakma szeretetével, a korrektség reményével és a saját érdeklődésük megélésének vágyával indultak el egykor ezen a pályán.

A most közölt válaszok érzelmi fűtöttségét is jelzi, hogy két esetben szükséges volt szerkesztenünk azokat a szervezeti anonimitás biztosítása érdekében.

A fotón Locsmándi Mátyás: Lehetnék bárki című kiállításán szereplő egyik mű látható
a Jurányi Házban fényképezve 2020. november elején

Mit fontolgatnak a kilépők egy hónapig vagy egy évig?

Döntésük meghozatalát 1 hónap és 1 év között fontolgatták. Jelen válaszokból kiindulva úgy tűnik, hogy az újonnan kinevezett, a munkatársak által nem kompetensnek tartott vezető, a szervezeten belüli “rágalmazás, ba*tatás”, illetve az anyagilag alulmotivált intézményvezető friss kinevezése esetén a fenntartóval kialakított kapcsolat gyors döntéseket eredményezett.

Kiemelten fontos rámutatni arra, hogy az a válaszadónk, aki 1 évig fontolgatta felmondását, azaz semmiképp sem hirtelen felindulásból döntött így, a belső intrikát, az együttműködés hiányát, a vezetői hiteltelenséget és az érdemi támogatás hiányát nevezi meg kilépése fő okának. “A múzeum dolgozói "ették" egymást”, ahogy ő fogalmaz - hasonlóan a fent már idézett válaszadónkhoz, továbbá külön kiemeli a számára fájóvá váló pocsékolást a múzeumi világban.

Ez a válaszadónk tulajdonképpen egy értékrendi válságon ment át. Az értékrend ilyen fajta megkérdőjelezése, a helyes és helytelen működés, pénzköltés elveivel való szembesülés az ő esetében egy letisztuláshoz vezetett az önvédelmi akcióval: a kilépés és ezáltal az eltávolodás ennek a dilemmának a napi érzékelésétől megtörtént. Az ilyen kételyek között eltöltött hónapok, évek komoly mentális kihívást jelentenek a személyiségünknek, hiszen napi szinten megkérdőjeleződik saját ítélőképességünket.

A bérprobléma is felszínre kerül a válaszokból: a “béka segge alatt” lévő fizetés, illetve az újonnan felvettekkel kialakult bérfeszültségek az egyik beszámoló szerint markáns részévé váltak a döntésének. Felmerül a kérdés, talán költői marad, hogy a jogviszonyváltás során volt-e olyan munkatárs, akinek emeltek a fizetésén, és így más szakmák megbecsültségéhez, vagy a piaci bérekhez közelebb jutott-e. Mikor tud egy ilyen jellegű szabadabb bérgazdálkodás megvalósulni magyar múzeumban, ami fontos összetevője szerintünk annak, hogy a közeljövőben ellenpontja legyen egyik válaszadónk keserű gondolatainak: “Látható Magyarországon a kultúra és a kulturális örökség teljes leépítése”.

Mit üzennek ők a vezetőknek?

• “ne legyen paranoiás, ne csak a haverjait tegye pozícióba” - mondhatnánk keresse a munkatársakkal a kapcsolódást, ismerje meg és inspirálja őket.
• “ássa magát bele egy kicsit a szakmába” - vezetőként a hitelesség nagy kincs, a munkatársak felől érkező bizalom alapja lehet, hogy a vezető érti-e a részleteket, s ha nem, kíváncsian, nyitottan áll-e ahhoz, hogy tanuljon.
• legyen következetes - a vezető szava, cselekedete mintaértékű a szervezetben, ezért különösen fontos, hogy követhető, érthető legyen a munkatársi közeg számára.
• bízzon a munkatársakban, biztosítson szabadabb kereteket a munkavégzéshez térben és időben, a kontroll nem motivál, az önkontroll felelőssé tesz.
• a munka delegálása és az azt követő számonkérés szintén inspiráló a munkatársaknak, ha a munkát valóban kiadták.
• “bánjon EMBERként az alkalmazottakkal, és néha rebegjen egy KÖSZÖNÖMöt” - ellenkezőleg megkeserednek a munkatársak, és a kezdeti motiváció ereje elvész. 

Frissen múzeumi pályára lépő ismerősüket lebeszélnék az elhagyott múzeumban, vagy egyáltalán a magyar múzeumi világban való elköteleződésről, vagy tartózkodnának attól, hogy tanácsot adjanak.

Ezek a kilépések még fájó emlékek.

Számos cégnél a kilépésnél is készül interjú, hogy a szervezet felhasználhassa a távozó munkatárs tapasztalatait a fejlődésre. A "státuszváltás" apropóján a múzeumot elhagyó szakemberekkel készített anonim interjúkat közöljük az Open History blogján, míg a MúzeumOD blogján a vezető- és szervezetfejlesztési tanulságokat összegezzük.

Te is kiléptél a múzeumból, vagy ismersz olyat, aki nemrég hagyta ott múzeumi munkahelyét?

Válaszolj Te is a kérdésekre ezen az űrlapon keresztül!