MúzeumOD BLOG

A közalkalmazotti törvény változása körüli, sajnálkozáson túlmutató diskurzusokban kivétel nélkül megjelent a változás igénye (csak nem így), az igény a munkahelyi teljesítmény menedzselésére, a munkatársak bevonására, a közös gondolkodásra. Korábban írtam már egy provokatív bejegyzést a munkatársi közösségek témában, ami Vercseg Ilona gondolatával zárult: „ Az a tény, hogy az emberek egymás közelségében élnek, még nem jelenti szükségszerűen azt, hogy közösséget alkotnak – a köztük lévő viszonyok, kapcsolatok és informális hálózataik teszik őket közösséggé...” Most innen folytatom. Ebben a bejegyzésben  összegzem a motiváció, a munkahelyi közösségek, és a munkatársi kívánságok témákban megélt találkozásaimat veletek , ugyanis az elmúlt félévben két nagyobb múzeumi konferencián találkozhattunk akár mi is, személyesen. A karantén pedig remek lehetőséget ad nekem is megállni, és megemészteni, összerendezni a találkozásaink során gyűjtött információt, amit most közkinccsé is...

Kiégés és egyéni felelősség a munkahelyi teljesítményért - lehetne az írás alcíme.  Főcímként pedig egy konferenciaelőadásom címét választottam. Októberben sok ember előtt a múzeológusi szakmában elsőként arról beszélhettem, hogy a munkatársakat mennyire érinti a kiégés és mivel lehet hatni a munkahelyi motiváltságukra. Az előadás után többen megszólítottak. Azóta személyes beszélgetésekben és más múzeumi fórumokon is azt tapasztalom, hogy a téma jelen van, benne van a múzeumi alkalmazottak gondolataiban és sóvárognak a pozitív elmozdulás felé. A közszféra talán díjnyertes lenne még magyar körökben is azzal kapcsolatban, hogy hibásokat keres, hogy a szereplői áldozatnak élik meg magukat, hogy az előre nem látható körülmények, köztük a folyton változó és kiszámíthatatlan fenntartói rendszer rabságában frusztrálódnak a munkatársak.  Független szakértőként fenntartom azt a jogot, hogy a helyzet állásáról ennyit idetegyek, ugyanakkor részletekbe már nem mennék, elsősorban a meg...