A legjobban és legrosszabban működő részek a múzeum rendszerében - a Múzeumi harmónia workshop margójára

A Múzeumok Őszi Fesztiválja keretén belül Múzeumi Harmónia címmel tartottam workshopot 2021. október 21-én, csütörtökön a Magyar Természettudományi Múzeumban. 

A beharangozó szöveg így szólt: "Kívülről nézve egy múzeumi dolgozó munkája csupa érdekesség, kreativitás, szabadság. És tényleg, alapvetően minden adott ahhoz, hogy szárnyalás, alkotás, teremtés legyen minden nap, de belülről nézve ez valahogy még sincs mindig így. Vajon miért nem? Mi az, amit nem jól működtetünk, mit kéne másképp csinálni, hogy valóban egy "alkotóműhellyé" váljon egy ilyen munkahely. Hogy lehetne több örömmel megélni azt a munkát, amiről mások csak álmodnak?
Tartsanak velünk, és tegyenek a személyes mentálhigiénéjükért! Reméljük, hogy a részvétel után aktívabbak lesznek a szakmai öngondoskodásban, és visszanyerik motivációjukat."

MIÉRT JÖTTEK A RÉSZTVEVŐK?

A workshop elején összegyűjtöttem a maroknyi résztvevő kezdeti kívánságát a közös munkával kapcsolatban. Két dologra kerestünk együtt választ: hogy mi is a múzeumi harmónia és hogy hogyan is lehet mellérendelt, partneri kapcsolatot építeni a munkatársakkal. Azt gondolom, ez önmagában sokat elárul arról a bizonyos szövetről, amiről korábbi HR-s írásaimban is írtam. 

MILYENEK A MÚZEUMI MUNKATÁRSAK?

Mindenesetre mi ott kezdtünk hozzá, hogy az egyéni bemutatkozások, múzeumi kapcsolódások feltárása után megkerestük azt, hogy mi a közös és mi a különböző a múzeumi kollegákban. Az alábbi flipcharton látható gyűjtés állt össze a közös gondolkodás eredményeként. A lista minden bizonnyal tovább bővíthető, az arányok és a súlypontok azonban elég jól kirajzolták a múzeumi szférában dolgozók minőségét:

• egy sokszínű, kreatív, a munkájához érzelmileg kötődő, kíváncsi társaságról van szó, akiknek feladata az értékőrzés és -közzétevés, 
• ugyanakkor a gyűjtés alapján úgy tűnik, hogy alapértékeikben nagyon különböznek, nagyon mást értenek rugalamsság, együttműködés, nyitottság, felelősségteljesség, elfogadás és partnerség alatt.

HOL KEZDJÜK A RENDSZERFEJLESZTÉST?

Míg számomra szervezetfejlesztőként különösen izgalmas arra a kérdést választ keresni, hogy hol érdemes elkezdeni a fejlesztést, addig fontosnak tartottam azt is, hogy a résztvevőket hozzásegítsem az őket körülvevő munkaközeg és a mindennapi munkájuk rendszerének a megértéséhez, ezért egy kísérleti fázisban levő modellt alapján néztünk rá arra, hogy mennyire egészséges hat faktor szerint a múzeum (mint rendszer), ahol az illető dolgozik. 

Az alábbi ábra szemlélteti, hogy a leginkább a közös ügy emelkedett ki. Ez tulajdonképpen megerősítette azt, amit korábban összegyűjtöttünk: aki itt dolgozik, annak szívügye a munkája, sokakat az ügy tart itt. Ez számomra azt is jelenti, hogy erre igenis lehet építeni, sok változás pontosan ebben a mezőben nyerheti el létjogosultságát: ha a vezető képes megmutatni a munkatársaknak, hogy egy hajóban eveznek, és hogy közös ügy érdekében történik a változás, akkor nagyobb esélye van megnyerni a csapatot, mint ha leáll egyenként meggyőzni az ellenlábasokat.

Bár a normák az ezüstérmes ebben a rangsorban, valljuk be, hogy 57%-kal még igencsak gyenge. Ezt bizony erősíteni kell. A fejlesztést mégsem ezen a ponton szükséges kezdeni a jelen kitöltések alapján, hanem az átlátható struktúra kialakításával, ahol a folyamatok, a szervezetben betöltött szerepek ismertté és átláthatóvá válnak a munkatársak számára, illetve a belső kommunikáció tudatos fejlesztésével, ami az információ megfelelő áramlását garantálja.

MI A MÚZEUMI HARMÓNIA?

A résztvevők múzeumi harmónia alatt leginkább egy szakmailag és emberileg egyfelé tartó, megfelelő tárgyi feltételek között, együttműködésben megvalósuló csapatmunkát értettek, ahol a becsületesség, a tisztelet és a nyíltság a fő értékek, és amelynek eremdényeként magas színvonalú szakmai munka születik.

A workshop zárókörében azt hallottam a résztvevőktől, hogy tisztábban látva, megnövekedett biztonságérzettel, megnyugodva álltak föl, volt, aki megerősödött, hogy még nem adja fel. Az pedig külön öröm volt, hogy az egyénileg vállalt elköteleződések a személyes felelősséget erősítették. Hiszek ugyanis abban, hogy a saját hatáskörünkben megtett helyes lépések sorozata képes egy ilyen rendszert a megújulás felé elindítani.

Inspirációul álljon itt néhány résztvevői vállalás, amit bári megtehet:

• egyeztetések írásbeliség felé terelése, hogy legyen nyoma a határidők tartásának, és ezzel a folyamatok  átláthatóbbá tevése
• szervezett formában teremtem meg a munkatársi közeg számára a "mi-időt"
• részt veszek a gyűjteménykezelési protokoll kialakításában
• ragaszkodni fogok az egyeztetéshez a kollegával, akkor is, ha nehéz ezt elérni

Ha mentálhigiénés támogatást szeretnél a csapatodnak, vagy rendszerszintű fejlesztésbe fognál, szívesen támogatlak a megvalósításban. Itt érsz el: info@muzeumod.hu